logo_empátia arany

120 adag gyógyító étel a kiskunhalasi Semmelweis Mobil Járványkórház dolgozóinak

Miközben május első vasárnapján az anyák köszöntésére készülődött az ország, lelkes aktivisták maroknyi, ám annál lelkesebb csoportja, a koronavírus-járvány első vonalában küzdőket lepte meg egy kis figyelmességgel. Balázs, Gabi, Viktor és Raul, a hétvége dacára hajnalban keltek, hogy az általuk kitalált és elkészített tisztán növényi alapú menü ebédidőre a Kiskunhalasi Semmelweis Kórházban, valamint annak mobil járványkórházában legyen.

A négy fős aktivista csapat, akik mind különböző városban élnek, mégis rendszeresen összejárnak és eseményeket szerveznek, ezen a napon is hajnalban kezdte az aktivizmust.

A társaság a Kecskeméten rendszeresen megrendezett Cube of Truth-ról ismerte meg egymást 2018 környékén, s ahogy barátsággá alakult a hasonló vélekedés, úgy sokasodtak a közös események is. Ezek egy részén az utca emberét edukálják arról, hogy a növényi étrend választásával a vágóhídra szánt állatok életét menthetik meg, máskor viszont jótékonysági akciók keretében rászorulókon segítenek.

A koronavírus-járvány természetesen az aktivizmus lehetőségeit is korlátozta, a segíteni vágyás szándékának azonban nem szabhatott határt. Így esett a választásuk egy kórházra, amelynek dolgozói éjt nappallá téve, az ünnep- és szabadnapokról már régen megfeledkezve küzdenek a betegség ellen. S ugyan mi mással is segíthettek volna, mint egy komplett növényi alapú menüvel, amellyel hitük szerint nemcsak örömet szereznek, de az egészségüknek is jót tesznek.

A tisztán növényi alapanyagokból összeállított vegán gyros tál és az erdei gyümölcsmártással tálalt rizskoch ugyan idézte a hagyományos vasárnapi ebédek hangulatát, ám összetevőiben már egy új, reformvilág ízeit hozta a munkában megfáradt, orvosok és ápolók tányérjára.

Az akciót hosszas egyeztetés előzte meg, a kiskunhalasi kórház ugyanis nem maradt magára a bajban. A vészhelyzet kezdete óta a lehető legkülönbözőbb szervezetek próbálnak az egészségügyi intézmény nehéz napjaiba ajándékokkal, élelmiszercsomagokkal és a vegánokhoz hasonlóan komplett menükkel némi örömöt csempészni. Az egyik legkedvesebb felajánlás egy piacon áruló hölgytől érkezett, aki száz vadonatúj zoknit adományozott a Mobil Járványkórház dolgozóinak.

Sokan segítik az egészségügyet

Az anyák napi 120 adag növényi alapú ételt átvevő ápolási igazgató, Dittmayer Péter szerint megható az a társadalmi összefogás, amely intézményük körül a helyi és környékbeli vállalkozók vezetésével kialakult. Kollégái pedig pontosan érzik ennek a támogatásnak az erejét, de leginkább a jó szándékot, amelynek kézzel fogható megtestesítői a kisebb nagyobb adományok.

Az érték pedig a legkevésbé sem számít, hiszen a megfáradt orvosok és ápolók a környékbeli óvodások rajzainak éppúgy örülnek, mint az elegáns ajándékokat rejtő csomagoknak. Sőt, sok esetben még jobban is. A támogatók sokszínűségért érdemes végigpörgetni a kórház Facebook-oldalát, amelyen nap nap után sorakoznak a köszönetnyilvánító posztok.

A vegán felajánlás azonban mégiscsak egyedi volt a maga nemében. Ennek ellenére, sem az ápolási igazgató, sem a főszakács, sem pedig a munkatársak nem riadtak el az ötlettől, sőt, kifejezetten várták, hogy ezeket az új ízeket is megismerhessék. A kórház konyháján ma már egyébként sem lepődnek meg azon, ha valaki húsmentesen, vagy akár teljesen növényi alapokon táplálkozik. Dolgozóknak és betegeknek egyaránt felkínálják a választás lehetőségét, még akkor is, ha manapság még kevesen élnek vele.

Dittmayer Péter is izgalommal várta, hogy megkóstolja a jackfruittal elkészített gyros tálat. Az ápolási igazgató azonban előbb az állandó kórház épületéből a város szélén található Mobil Járványkórházba kalauzolta a vendégeket, és a kiporciózott adagok egy részét. Az első dicsérő szót éppen ezért a katonai táborra emlékeztető, makulátlanul tiszta és rendezett speciális intézet előtt várakozva kapták a vegán aktivisták, akik az elismerés nyomán ekkor már rég megfeledkeztek a korai kelés okozta fáradalmakról.

„Vegyük le a menüről a világjárványt!”

Ez a látszólag egyértelmű üzenet állt az anyák napi ebédet prezentálók pólóján. És korántsem véletlenül. Az aktivisták ugyanis nemcsak arra utalnak ezzel a mondattal, hogy az együttérzés és az együttműködés egyaránt segíthet a betegség legyőzésében, de arra is, hogy ebben a tisztán növényi alapú táplálkozás lehet az egyik legjobb fegyver.

Sok szakértő állítja ugyanis, hogy az immunrendszer megfelelő működését kifejezetten gátolják az állati eredetű termékek, a zöldségek, gyümölcsök, magvak és gabonák viszont segítik. Egy libanoni kórházban ennek jegyében még attól sem riadtak vissza, hogy idén március elsejétől kizárólag vegán menüt szolgáljanak fel a betegeknek.

Kik voltak az aktivisták?

Az anyák napi akció résztvevői közül Viktor és Balázs folytatják a legrégebb óta a vegán életmódot, mindketten hét évvel ezelőtt váltottak, igaz utóbbi előtte már több mint tíz éven át volt vegetáriánus:

„Nekem egyáltalán nem hiányzik a hús, és már korábban is ki akartam próbálni a növényi étrendet, ám “Az Igazi Mátrix” című előadás megnézését követően döntöttem. Úgy éreztem, ha folytatom a korábbi életemet, akkor önmagamban csalódom. Szomorú dolog az állatokkal kegyetlenkedni és a húsukért megölni őket.”

„Ugye lehet így élni?” – teszi fel a korántsem költőinek szánt kérdést Viktor, aki szintén az interneten talált ismeretterjesztő filmeknek köszönheti új életmódját, amelyben a lehető legjobban érzi magát. Az egészsége szempontjából éppúgy, mint etikailag.

„Csak így lehet!” – válaszol rá Balázs, aki a mai napig nem érti, húsevő embertársaink többsége miért utasítja el gondolkodás és próba nélkül a növényi étrendet. Bár Gabi kivételként erősíti ezt a szabályt, aki az ő példáját követve lépett erre az útra.

A kiskunhalasi akciót azonban a legkevésbé sem a vegán eszmék terjesztése motiválta. Sokkal inkább a köszönet és a hála kifejezése, amelyet az egészségügyben dolgozók felé szerettek volna kifejezni. Ebben pedig nincs különbség növényevők és húsevők között.

Oszd meg ismerőseiddel

Korábbi kampányaink:

Antal - Empátia Sztori

Antal: Az élet folyamatosan tanít bennünket

„Miskolcon születtem, vegyes családban, egykeként. Anyukám német felmenőkkel rendelkező magyar, apukám viszont egyiptomi volt. Két évesen költöztünk fel Budafokra, s tíz voltam, amikor édesanyám öngyilkos